Tudj meg többet a sógorokról! – Paul Lendvai: Ausztria álarc nélkül

Ausztria a nyugati szomszédunkban elhelyezkedő ország. s sokak számára olyan vágyott példakép, amelyet fejlettségben, jólétben és számos dologban utol akarunk érni, s ahol számos honfitársunk él és dolgozik. Hazánk történelme évszázadokra összefűződött vele. Mégis, ha ma megkérdeznénk egy átlag magyar járókelőt, de még egy történész diplomával rendelkezőt is, nem sok mindent tudna mondani Ausztria elmúlt évtizedeiről, politikai berendezkedéséről, kultúrájáról, problémáiról, dilemmáiról. Ha viszont jobban meg akarjuk ismerni az irigyelt szomszédunkat, akkor érdemes a kezünkbe venni és elolvasni Paul Lendvai magyar származású vezető osztrák politikai újságíró legújabb könyvét, amely Ausztria álarc nélkül címmel jelent meg a Corvina Kiadó gondozásában, olvasmányos stílusban és impozáns forrásanyaggal.

A szerző neve sokak számára lehet ismerős, hiszen az idén 94. születésnapját ünneplő zsurnaliszta sokszor kommentálja a magyar politikai élet eseményeit, ezzel többször a magyar sajtó egy részének kereszttüzébe is kerül. Lendvai 1957 januárjában a hónapokkal azt megelőző forradalom és szabadságharc után hagyta el hazáját, Magyarországot. Nem ment messzire, hiszen a kivándoroltak többségével ellentétben Ausztriában maradt, ahol 1959-ben állampolgárságot kapott. Ahogy számos interjúban elmondta, hálás ezért Ausztriának, de ez nem azt jelenti számára, hogy ne értelmiségi, kritikus szemlélettel viszonyuljon új hazájának mindennapjaihoz. Lendvai szinte rögtön a sajtó területén helyezkedett el, és ebben a minőségében Ausztria egyik vezető politikai újságírójává vált, akivel még a politikai ellenfeleinek is illik szóba állni és vitatkozni. Ez számunkra furcsa lehet, hiszen hazánkban sajnos ez a politikai kultúra nem alakult ki, vagy ha volt is ilyen a múltban, ma már ebből semmi nem maradt. Lendvai a fentiekből következőleg közelről ismerhette az ország vezető politikusait. Beleértve a mindenkori kancellárokat, minisztereket és a mindenkori ellenzék (SPÖ, FPÖ, ÖVP, Zöldek) vezető politikusait. Ami még érdekesebbé teszi a könyvet, hogy Lendvai jelen volt Ausztria újjászületésekor, hiszen kevesebb, mint két évvel az osztrák államszerződés (1955) után érkezett az országba. Jelen volt Ausztria fejlődésének időszakában is és azokban az időszakokban is, amikor szomszédaink negatív előjellel szerepeltek a külföldi sajtóban. Ezek közé a nemzetközi visszhangot kiváltó botrányok közé sorolandó az 1986-ban elnökké választott Kurt Waldheim személye és 2000-ben megalakult Wolfgang Schüssel ÖVP-FPÖ kormány elszigetelődése, ezekről is olvashatunk érdekes történeteket Lendvai művében. Ezek azért is tanulságosak a magyar olvasók számára, hiszen a mi országunk körül is valami hasonló nemzetközi légkör alakult ki az elmúlt évek során. Érdemes ezekből a történetekből tanulságokat levonni, amely számunkra is hasznos lehet.

A könyvben fontos szerep jut Ausztria felemás múltjának és az ezzel való – a szerző szerint is – példamutató szembenézéssel. Olvashatunk arról a folyamatról, hogy hogyan váltotta le a náci Németország első számú áldozata toposzt az a beismerés, hogy Ausztria és annak lakossága is részt vett a második világháború alatt elkövetett szörnyűségekben. Ez a része a könyvnek is tanulságos lehet számunkra, hiszen ránk magyarokra is várna valami hasonló munka a történelmünkkel kapcsolatban. Paul Lendvai ebben a kérdésben véleményem szerint nem elfogult, bár minden oka meglenne: zsidó származása révén ­(ahogy a könyvben ő maga is megemlíti) meg akarták gyilkolni alig 15 éves korában.

A kötetben felépítése nem kronologikus. A szerző a bevezető után a három nagy történelmi párt (SPD, FPÖ, ÖVP) történetén és egymáshoz fűződő viszonyán keresztül mutatja be Ausztria bel- és külpolitikáját a háború utáni időszaktól kezdve egészen a napjainkig. Nagyon érdekes és tanulságos lehet bepillantani ebbe a közéleti légkörbe. Megismerhetjük az osztrák politika ismert és kevésbé ismert alakjait. Nagy hangsúlyt kap a könyvben a híres szociáldemokrata kancellár, Bruno Kreisky alakja. Az FPÖ-t a középpárti státuszig és kormányig repítő tragikus sorsú Jörg Haiderről is mélyebb elemzést olvashatunk. De kritikus elemzést írt Lendvai a közelmúlt üstökösszerűen felemelkedő és hasonló gyorsasággal megbukó Sebastian Kurzról is. Olvashatunk az egyre inkább az SPD helyét átvevő Zöldekről is. De megismerhetjük a könyvből Vranitzky kancellárt, Viktor Klimát, és Lendvai érdekes képet fest írásában az elmúlt évtized szociáldemokrata kancellárjairól is.

Az utolsó fejezetben Ausztria jelenével kapcsolatban tájékozódhat az olvasó. A szerző hangvétele pesszimista: a szóban forgó rész foglalkozik Putyin Oroszországának befolyásával, és ezzel kapcsolatban olvashatunk arról a dilemmáról, hogy Ausztria adja-e fel a semlegességét, és legyen a NATO tagja vagy sem. Egy kérdés: hol a helye az átalakuló világban Ausztriának?

Kinek ajánlott a könyv? Azok számára, akik kíváncsiak arra, hogy miként működik egy sikeres, Magyarországhoz képest hasonló méretekkel rendelkező ország. Illetve azoknak, akik többet akarnak tudni nyugati szomszédunkról, amellyel több évszázadon keresztül egy birodalom keretein belül léteztünk.

                                                                                                          Leveles László

A borítókép forrásai: A Corvina Kiadó weboldala és a Wikipedia

Ezt olvastad?

Az „európai óriás” – Habsburg Ottó 99 évének 99 fotódokumentuma

„Habsburg Ottó munkásságának két legfontosabb alappillére az egységes Európa gondolata és a keresztény hit volt. Az alázat, a mértékletesség, az

X