Miért? | Harry herceg: Tartalék

Sváb Ági |

2023 tavaszán jelent meg Harry herceg könyve, amelyről túlzás nélkül állítható, hogy hónapokig foglalkoztatta a nemzetközi és a hazai közvéleményt. Számtalan cikk, podcast, beszélgetés foglalkozott a keletkezési körülményekkel (Vajon tényleg szellemíróval írta? Miért volt eredetileg majdnem duplaakkora a terjedelem? Minek a hatására rövidítették meg a kéziratot? Milyen titkokat kellett megtartania a hercegnek?) és a várható hatásokkal (Végleg megromlik a kapcsolata a királyi családdal? Túléli a monarchia ezt a botrányt is? Rendeződik Harry kapcsolata a bátyjával és az édesapjával?). A könyv elolvasása után nem minden kérdésre kapunk választ, és persze újabbak is megfogalmazódnak. Legfőképpen ez: miért kellett ennek a könyvnek megszületnie?

Harry válasza egyszerű: szerette volna megfogalmazni a saját történetét, elmondani, ahogyan ő látta élete majdnem 40 évét. Hosszas, aprólékos leírásokat olvashatunk a herceg gyerekkoráról, az őt körülvevő emberekről, családtagokról, személyzetről, iskolatársakról. Beleselkedés ez a királyi család magánéletébe, olykor izgalmas is. Ugyanakkor azt is fontos leszögezni, hogy bár a Harry történetében szereplő alakok sohasem egyértelműen rosszindulatúak (kivéve talán bizonyos, néven nem nevezett újságírókat), (az azóta már megkoronázott) Károly király, Camilla, Vilmos és Katalin hercegné jellemzése sokszor túlzó – negatív viselkedésükre vagy jellemvonásaikra koncentrál. Más családtagok (az elhunyt királynő, Margit hercegnő vagy különösen édesanyja, Diana hercegné) egyértelműen pozitív színben tűnnek fel. Ez egy hétköznapi család esetében még elég normálisnak (?) tekinthető. De vajon kívánatos-e, hogy megismerjük az ennyire intim és elfogult családi történeteket?

Sokan úgy gondolják, Harry herceg könyve azért is íródott meg, hogy fel tudja dolgozni édesanyja korai és tragikus elvesztését. Ahogyan írja, életének két főbb fázisa van: a Diana autóbalesete előtti és utáni. A visszaemlékezést olvasva könnyű azonosulni a magányos (vagy magára hagyott) fiú gyászával. A szív szakad meg, ahogy arról olvasunk, hogy sokáig hitt abban: nem is történt baleset, édesanyja otthon várja majd, hazatérve a párizsi útról. A könyv szerint az elmúlt 25 évben a királyi családban nem volt idő vagy mód megbeszélni az eseményeket, és a herceg csak jóval később, már felnőttként jutott pszichológusi segítséghez.

• Olvass bele!

A könyv a megjelenésével botrányokat kavart. A bulvársajtó például hosszan élcelődött például a sarkvidéki utazáson fagyási sérüléseket szenvedő „koronaékszeren”. Azt is tudni lehet, hogy a családi történetek megosztása csak tovább növelte a távolságot a királyi háztól. Ugyanakkor igen érdekes arról olvasni, hogy hogyan élte meg Harry belülről a Windsor-ház korábbi botrányait, miért érezte folyamatosan, hogy a gépezet (a királyi család, a Cég) csupán tartalékként tekint rá. Ugyanakkor ezekben a történetekben megcsillan a herceg humora és érzékenysége is. Az is egyértelműen kiderül, hogy mennyire csekély mozgásteret hagytak számára az élet minden területén. Korlátokba ütközik, ha pályaválasztásról van szó: hiába tehetséges helikopterpilóta, ha jelenléte komoly kockázatot jelent (a csapatra nézve) egy-egy bevetésen. Korlátokba ütközik, ha szórakozni szeretne, hiszen a sajtó értesül minden lépéséről. És korlátokba ütközik a párválasztásban is: részletesen nyomon követhettük kapcsolatát Meghan Markle-lel, a boldog egymásra találástól a botrányokon át a szakításig a királyi házzal.

A Tartalék központi motívuma ugyanakkor egyértelműen a sajtó szerepének bemutatása. Harry herceg szerint a brit napilapok hallgatólagos megállapodásban állnak a család sajtósaival, és kölcsönös függésben tartják egymást. Úgy tűnik, hogy a herceg életének minden pontján ezzel a (gyakran) névtelen ellenséggel néz szembe. Az a lelki teher, amit a figyelő szemek folytonos jelenléte okozott, érthetővé teszi gyűlöletét. Ugyanakkor kevéssé értem, miért vár feloldozást a sajtótól. Miért foglalkozik új életével a Netflix-sorozat, miért jelenik meg egy vaskos kötet, amely felsorolja minden fájdalmát? Persze eközben az is kiderül, miért szereti a herceg Afrikát, mit tett a háborús veteránokért, miért ajánlja jövedelmének egy részét súlyos beteg és HIV-fertőzött fiatalok életminőségének jobbítására.

A Tartalék tehát legalább annyira kérdések feltevésére buzdítja az olvasót, mint amennyire újabb, szaftos pletykáknak ad táptalajt. Szerzője egy végtelenül szimpatikus és szomorú fiatalember, aki talán ebben a formában keresi a válaszokat és a gyógyulást életének traumáira. A fájdalmas memoár nagy és gyors karriert futott be: világszerte több mint 3,2 millió eladott példánnyal büszkélkedhet, és Guiness-rekordot döntött azzal, hogy még sohasem adtak el ennyi példányt egy nem irodalmi alkotásból 24 óra alatt.

Harry herceg: Tartalék
Fordította: Németh Anikó Annamária és Szepes András
Corvina Kiadó, Budapest, 2023
416 oldal, teljes bolti ár 7490 Ft,
online ár a lira.hu-n 5992 Ft,
e-könyv változat 5299 Ft
ISBN 978 963 136 9052 (papír)
ISBN 978 963 136 9113 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Az Örökös és a Tartalék – nem értékítélet, mégsem lehet félreérteni. Én voltam az árnyék, a támasz, a B terv… Akkor hívtak, ha helyettesítésre vagy figyelemelterelésre volt szükség. Ezt életem kezdetén tudatták velem, majd rendszeresen meg is erősítették.”
Édesanyja elvesztése előtt Harry herceget úgy ismerték, mint a komoly Örökös (bátyja, Vilmos herceg) gondtalan, jókedvű Tartalékát. A gyász azonban mindent megváltoztatott. Nehézségei akadtak az iskolában, dühös volt és magányos. Mivel a sajtót tartotta felelősnek anyja haláláért, nehezen fogadta el, hogy neki is a reflektorfényben kell élnie az életét.
21 éves korában csatlakozott a brit hadsereghez, ahol a fegyelem rendszert vitt az életébe. Két bevetés után hősként kezelték otthon, mégis elveszettebbnek érezte magát, mint valaha. Poszttraumás stressztől szenvedett, pánikrohamokkal küzdött. És ami a legfontosabb: nem találta az igaz szerelmet.
Aztán találkozott Meghannal. A világot magával ragadta a pár filmbeillő szerelme, és örömmel követték a meseszerű esküvőt. A sajtó azonban a kezdetektől fogva bántó, rasszista megjegyzésekkel, illetve különféle hazugságok terjesztésével támadta Harryt és Meghant. Látva felesége szenvedését, biztonságuk és mentális egészségük romlását, Harry nem látott más kiutat, mint hogy elhagyja szülőföldjét, még mielőtt a történelem megismételné önmagát. Az évszázadok során nem sokan merték otthagyni a királyi családot… az utolsó, aki ezt megpróbálta, épp Harry édesanyja volt.