Milyen katonai múlttal rendelkezett, amikor belépett a Wagnerbe?
Annak idején a Rjazani katonai légi-deszant parancsnoki iskolában diplomáztam. 1988-ban végeztem, s 1993-ig a légi-deszant csapatoknál szolgáltam. (A Moszkvától 80 km-re fekvő Rjazanban zajlik az orosz hadsereg elitjének a képzése, felvételt nyerni ide hatalmas megtiszteltetés.) Amikor beléptem a Wagner-csoportba, akkor ennek kötelező előfeltétele volt valamilyen katonai képzettség megléte és a fegyveres erőknél szerzett valamilyen szolgálati tapasztalat.
Milyen nemzetiségű emberek csapnak fel Wagner zsoldosnak?
A Wagner-csoport a Szovjetunió kicsiben. Az állománya soknemzetiségű. Megtalálható benne a Szovjetunió valamennyi nemzetisége és nemzete.
Hogyan alakul a díjazás a Wagnernél?
Egy egyszerű harcos – amennyiben harci cselekményekben vesz részt – havonta 240.000 rubelt (több mint egymillió forintot) keres. További pénzeket kapnak a különböző szintű parancsnokok. Plusz a prémium. Amennyiben valaki nem vett részt harcban, akkor a sorkatonai alapfizetése 180.000 rubel. (770 ezer forint) Prémium akkor jár, amikor a harci cselekmények során a harcos kitűnik vagy valamilyen különleges eredményt ér el.
Ön szerint miben hibázott az orosz hadvezetés az ukrajnai villámháborús tervvel kapcsolatban?
Több jelentős hibát vétettek. Téves titkosszolgálati adatokból indultak ki az ukrán fegyveres erők állapotáról és az ukrajnai belpolitikai helyzetről, jelentős mértékben túlértékelték az orosz fegyveres erők harci képességét. Villámháborút reméltek, számukra ez nem egy katonai jellegű hadművelet volt, hanem valamiféle államcsíny. Végül ez vezetett oda, hogy a háború elhúzódó jelleget öltött.
Az első bevetése Luhanszkban volt. Mit élt ott át?
Ez volt az első bevetésem a Wagner-csoport állományában, de ott még nem harcoltam. Nyilvánvalóvá vált azonban előttem a Luhanszki és a Donyecki Népköztársaság katonai junta jellege. Ebben az időszakban a szakadárok folyamatosan megsértették a Minszki megállapodást. Ezt nem én mondom ki először. Az egyik vezető propagandista, Zakhar Prilepin is írt a könyvében arról, hogy a Donyecki Köztársaság provokálatlanul nyitott tüzet az ukrán hadseregre. Ezekben a köztársaságokban a békés lakosok Stockholm-szindrómában élnek, egyszerűen elfogadják a helyzetet és kötelességtudóan követik azt.
224 napos ostrom után a Wagner bevette Bahmutot. Prigozsin ezt megelőzően egy videoüzenetben magából kikelve kérte számon Sojgu védelmi minisztert és Geraszimov hadseregtábornokot lőszerhiányra hivatkozva. Igaza volt?
Ukrajnában fegyverek és lőszerek terén Wagner-csoport teljes mértékben el van látva annak érdekében, hogy észszerű intenzitású harci cselekményeket folytasson. Prigozsin nagy mennyiségű lőszerre vonatkozó igénye arra a harcmodorra vonatkozik, amelyben a támadó csoportok torkolattűzben vonulnak előre. Ez az offenzívának bizonyos mértékig természetes módja, csak nem abban az esetben, amikor ez a támadás fél évnél tovább tart. A világ egyetlen gazdasága sem képes ugyanis megbirkózni ilyen mértékű lőszer-felhasználással. A katonai vezetésnek minden irányra gondolnia kell, nem koncentrálhatja az összes erőforrását a frontnak csupán egyetlen szakaszára. Prigozsin kiindulópontja a saját elképzelése és a front egyetlen szakaszára történő összpontosítás. És ő mindig egyre többet s többet követel magának. A katonai vezetés nem képes arra, hogy az összes ilyen igényt kielégítse.
Ez azt jelenti, hogy Prigozsin kikerült a Kreml irányítása alól?
Véleményem szerint semmi esetre sem. Prigozsin a védelmi miniszterrel került konfliktusba. Prigozsin energikusabb, a harcok terén tapasztaltabb ember, aki arra törekszik, hogy kiérdemelje magának a legtökéletesebb hazafi címet. A konfliktus másik oldalán Sojgu védelmi miniszter áll, aki katonai kérdésekben kevésbé járatos, nagyon óvatos, határozatlan ember. Ugyanakkor folyamatosan beleavatkozik a hatáskörén kívül eső ügyekbe, hiszen a honvédelmi miniszternek nem kellene a hadsereget irányítania. Viszont Prigozsin és Sojgu is Putyin hűséges embere. A cár két szolgája vetélkedik egymással. Az egyik túlbuzgó, a másik kevésbé agilis.
Azt írja, hogy fontos a jó ügyért harcolnia. A Wagner mégis sokszor diktátorok segítségére siet, nem beszélve a zsoldosok által állítólagosan elkövetett háborús bűnökről. Továbbra is fenntartja az álláspontját?
Le kell szögezni, hogy a Wagner-csoport elleni háborús bűnökkel kapcsolatos vádak ellenőrizetlen adatokon alapulnak, nincs rájuk bizonyíték. Egyetlen tényszerű esetet tudok megnevezni. 2017-ben a Wagner-csoport 4. rohamosztagának négy zsoldosa brutálisan megkínzott és kivégzett egy szír honvédőt. Ezek a Wagner-csoport harcosai voltak, ezt most már biztosan tudom. Ez egyébként a megfélemlítési taktika hibás alkalmazása volt, a szíriairól azt hitték, hogy ő az ISIS tagja. Én semmiképpen sem támogatom a megfélemlítés ilyen módszerét. Ezt még egy ISIS-taggal sem szabad megtenni. Ügyelni kell azonban arra, hogy minden más vád újságírói nyilatkozatokon alapul. Ők olyan tanúkat hallgatnak meg, akik valójában semmit sem tudnak a Wagner zsoldosokról. Egy konkrét példával szemléltetve: interjút készítenek egy Közép-Afrikai Köztársaságból származó nővel, akit állítólag csoportosan megerőszakoltak a fehér zsoldos katonák. Orvosi vizsgálat nem készült, így ezek csak szavak. A Bucsában elkövetett bűncselekményeket szintén a Wagnerhez kötik, pedig ott sohasem volt jelen. Ők mindig csak ott harcolnak, ahol Prigozsinnak üzleti érdekei vannak, ez a hely pedig Ukrajnában a Donyeck-medence.
A Wagner alapító Dmitrij Utkinról – fedőnevén Beethoven - ismert, hogy a testére a náci szimbólumok vannak tetoválva. Ön szerint összefér egymással a náci Németország iránti szimpátia és a szláv újpogány eszme?
A szavaiból kiderül, hogy nyugaton félreértik a Wagner-csoport jelenséget, akár csak az orosz ember mentalitását. Először is, Utkin nem csupán a Wagner-csoport létrehozója, hanem aktív résztvevője is ennek a tevékenységnek. A Wagner-csoport Oroszország politikai vezetése, Prigozsin, Utkin és a Honvédelmi Minisztérium közös erőfeszítésével jött létre. Ami Utkin náci ideológia iránti szimpátiáját illeti, először is, a náci ideológia ilyen vagy olyan formában minden országban jelen van, kivétel nélkül mindegyikben – hangsúlyozom. Ez nagyon szívós ideológia. Oroszországban már régóta hozzászoktak ehhez az ideológiához, ugyanúgy, mint a világ összes többi országában. Leggyakrabban egyfajta hobbiként, esetleg különcségként fogják fel. Oroszországban ennek a hobbinak némileg más értelmet ad az a felfogás, hogy ezek a mi nácijaink. Abból kiindulva, hogy egy időben a hazánk sokat szenvedett és nélkülözött a nácik miatt, a népünk úgy gondolja, hogy mi nem lehetünk ilyenek, mi mások vagyunk, nekünk megvannak a helyesen cselekvő nácijaink.
Szvetlana Alekszijevics azt írja az afgán háborúról írt dokumentum-regényében, hogy “mi oroszok a rabság romantikusai vagyunk.” Az erőszak rabságára gondolhatott. Igaza van Ön szerint?
Bizonyos mértékig egyetértek vele. A katonáink olyanok parancsára mennek háborúba, akiknek jachtjuk és palotájuk van, míg őket csak adósság és jelzáloghitel sújtja. Az emberek nem gondolják át a cselekedeteik értelmét. Azt mondják neki, hogy ássál lövészárkot, s ő ássa a lövészárkot. S amíg dolgozik, közben azt mondják neki, hogy támadásra készülnek ellene. S ő kezdi elhinni, abból kiindulva, hogy lövészárkot ás. Miközben elfeledkezik arról, hogy ő kezdte el ásni azt a lövészárkot éppen annak a parancsára, aki most azt mondja neki, hogy meg fogják támadni.
Hogyan fest majd Oroszország a háború után?
Nehéz bármiféle jóslatot megfogalmazni, de jelenleg nem látom jelét annak, hogy a hatalom átadása megvalósulhat olyan átmenet révén, amely demokratikus átalakulást eredményez. Az ellenzék fontosabb személyiségeit semlegesítették. Az elnyomás kiterjesztésére és fokozására minden feltétel elő van készítve.
Putyin hatalma túlélhet egy esetleges vereséget?
Egy háború elvesztése még nem jelenti a hatalom elvesztését, ezt láthatjuk a történelemből. Sok diktátor és zsarnok őrizte meg hatalmát, miután elvesztette a háborút. Husszein elvesztette ugyan az első Öböl-háborút, de hatalmon maradt. S ugyanez Sztálin esetében, aki a finn háborús kampányt bukta el. Sok példa van erre, a lényeg, hogy olyan feltételeket teremtsenek, melyek mellett az emberek elfogadják a valóság kormány által sugallt verzióját. Mindezt úgy kell csinálni, hogy a valóságot vágyálomként fogadják el. A célt nem érték el ugyan, mégis azt a látszatot keltik.
Info: Marat Gabidullin :Orosz zsoldosok Putyin szolgálatában. Corvina Kiadó